3.fejezet

Május 25.

Ma összekaptunk Annával.Az egész veszekedés a barátja miatt történt.

-Atya ég,hát tényleg nem érted? Muszáj volt elmondanom neked! - esedezve néztem Annára.Odavetett felém egy pillantást...iszonyú haragosan.
-Csak azt értem,hogy megpróbálsz összeugrasztani minket Leventével! Soha nem hittem volna,hogy ilyen aljas vagy!
-Aljas?Egyáltalán nem vagyok aljas! Inkább titokban kellett volna tartanom,amit láttam?
Anna vállat vont.
-Az, hogy Levente egy másik lánnyal beszélget,még nem azt jelenti, hogy van köztük valami, nem?
-De nem csak beszélgettek.Mondom,hogy átkarolta a lányt.
-Hagyd abba! Erről hallani sem akarok többet! Levente soha nem lenne képes ilyesmire!
Anna hátat fordított és elment.Kétségbeesetten sóhajtottam.Nem akart hinni nekem.Megbántam,hogy nem fogtam be a számat.
Nagyon haragudott rám.És miért? Mert láttam,hogy az ő Leventéje megcsókol egy másik lányt.Ott álltak,szorosan egymással szemben,és olyan szenvedélyesen beszélgettek,hogy majdnem megolvadt körülöttük az aszfalt.De Anna homokba dugta fejét, és nem volt hajlandó tudomást venni a valóságról.
  A nap hátralévő részében Anna levegőnek nézett.Ez eléggé dühített,mert én csak segíteni akartam.Cserébe még lelkiismeret-furdalásom is lett.
Suli után beugrottam a bevásárlóközpontba,de semmi kedvem nem volt vásárolni.Az Annával való veszekedés tönkretette az egész napomat.Persze korábban is veszekedtünk már,de ennyire hevesen,mint ma,még soha.Rosszul éreztem magam.Mi lesz, ha nem akar többé a barátnőm lenni?
  Annyira elmerültem a gondolataimban,hogy majdnem elsiklottam a párocska felett.De feleszméltem,és hátranéztem a vállam felett. Semmi kétség! Levente volt az a tegnap lánnyal.Összeölelkezve álltak egy ékszerüzlet előtt,és a kirakatban lévő ezüstgyűrűket nézték.Miközben figyeltem őket, Levente magához húzta a lányt,és megcsókolta.
Ha ezt Anna látná, végre hinne nekem - gondoltam szomorúan, majd megfordultam. Pár lépés után Annába botlottam. Falfehér volt az arca. Nyilvánvaló volt,hogy ő is látott mindent.
-Mit keresel itt?- kérdezte csodálkozva. Nem tudtam mit válaszoljak.
Kiderült,hogy Anna utánam jött, mert nagyon bántotta,hogy összevesztünk.
-Most aztán még jobban bánom  - mondta keserűen. - Igazad volt. Hogy bízhattam inkább egy ekkora idiótában, mint a legjobb barátnőmben? Meg tudsz bocsátani? 
-Még szép! - mondtam,majd átkaroltam. - Gyere együnk egy fagyit,és felejtsük el a hülye fiúkat! Örülj neki, hogy megszabadultál tőle!
   Később,hazafelé menet, már nagyon megkönnyebbültem.Köztem és a legjobb barátnőm között megint minden a legnagyobb rendben volt.És megfogadtuk, hogy a fiúk soha nem tehetik tönkre a barátságunkat.Egyszerűen nem érnek annyit! 

2. fejezet

Április 20.

 Tegnap még azt mondtam Annának, hogy állatira örülök az osztálybulinak. Ma viszont legszívesebben az egészet kitörölném - a számítógépemről és a fejemből is. A Lizánál tartott buli kész katasztrófa volt.
  -Nézd csak! Az ott Ádám és Zsombor! - Anna rájuk mutatott. - Szerinted mit isznak? Ekkor érkeztünk meg a Lizánál tartott buliba. Ádám és Zsombor ott ácsorogtak,felváltva ittak valamit egy kólás flakonból. De a flakonban nem kóla, hanem valamilyen színtelen folyadék.
  -Az biztos,hogy nem vizet - mondtam,és megböktem Annát a könyökömmel. Anna undorodva csóválta a fejét.
  -Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, miért kell mindenáron magukba önteni ezt a löttyöt. - mondta.- Ádám mindig olyan szemtelen és erőszakos, amikor részeg. Pedig egyébként csendes és félénk fiú. A fiúk észrevettek minket, és meglóbálták az üveget.
  -Kértek? Ez  a cucc azonnal üt! - Kösz, nem! Bementünk mellettük a házba.Nagyon sokan voltak már odabent.
Körülnéztem, és reméltem,hogy kiszúrom a tömegben Dávidot. Ő két évvel idősebb nálam, így természetesen nem járunk egy osztályba.De mivel ő Liza bátyja, talán mégis reménykedhetem, hogy itt van...
 Két órával később Dávidnak még mindig nem volt semmi nyoma. Nyilván nem volt otthon,különben biztos megnézte volna, kik bontják a házat. Az osztály két részre oszlott: az egyik bulizott, a másik meg  nézte. Én az utóbbiba tartoztam.Ádám és Zsombor már a konyhaasztalon táncolt Laurával és Fannival,miközben műanyag poharak és tányérok repkedtek mindenfelé. Liza hiába próbálta leimádkozni őket, nehogy tönkretegyenek valamit.
Ádám egyszer csak elvesztette az egyensúlyát, és leesett az asztalról. Esés közben feldöntött egy állólámpát.A lámpa beleesett az ablakba, néhány cserepes virágot és kerámiafigurát is magával rántva.
  Egyszer csak kivágódott az ajtó, és megjelent Dávid. Abban a pillanatban elkezdett kalapálni a szívem. Milyen a hajam? Na és a sminkem? Pedig egyáltalán nem kellett volna ezek miatt aggódnom. - Dávid egyszerűen levegőnek nézett. Röpke pillantást vetett Ádámra,aztán lekapcsolta a zenét. Tíz másodperccel később véget ért a buli: Dávid mindenkit kidobott a házból.
-Átkozott csürhe! - morogta hangosan, és bevágta mögöttünk az ajtót. Néhány fiúnak támogatnia kellett Zsombort, mert nem bírt megállni a saját lábán.

Annával elkenődve mentünk haza.Amikor elbúcsúztunk egymástól,tudtam,hogy a közeljövőben nem lesz hasonló osztálybuli. Az egészben az a legrosszabb, hogy ezek után semmi esélyem nem lesz Dávidnál.
Hogy is lehetne? Biztos, hogy soha nem kezdene olyan lánnyal, aki egy ,,átkozott csürhéhez'' tartozik.
 

1. fejezet

Március 15.

Micsoda rettenetes nap! Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Ha lehunyom a szemem,most is magam előtt látom az egészet:
-Ugye csak viccelsz? Ezt nem teheted el csak úgy! - néztem hitetlenkedve Grétára.Erre ő csak elnézően kuncogott,és úgy nézett rám, mintha komplett idióta lennék.
-És mégis miért nem? Elmondanád,különben honnan szereznék magamnak ruhákat?

Miközben egy pillanatra félrenéztem,a csinos top már el is tűnt Gréta oldaltáskájába. Az egész a másodperc tört része alatt zajlott le. Nagyon megijedtem, és biztos voltam benne,hogy a következő pillanatban megjelenik mellettünk egy biztonsági őr. De senki nem figyelt minket. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Nagy volt a kísértés.
 Lopva Grétára pillantottam.Újabb ruhadarab tűnt el a táskájában! Nagyon magabiztos volt. Egyébként tényleg tök egyszerűnek tűnt a dolog. Kevesebb,mint két perc alatt egy vagyonnyi ruhát tüntetett el.Nem csoda,hogy mindig menő cuccokat hord! Ez lopás, figyelmeztetett egy belső hang. Körülnéztem. A ruhás polcok gyakorlatilag roskadoztak a menő cuccoktól. Egy farmerral vagy felsővel több vagy kevesebb - tuti,hogy senkinek sem tűnik fel.

Megint Grétára pillantottam. Mintha csak tudta volna,mire gondolok,bátorítólag rám mosolygott.Tétovázva odaosontam a farmerhez, amit korábban kinéztem magamnak. Tényleg meg kéne tennem...? Kinyújtottam a kezem az áhított nadrág felé.Reszkettem.Kalapált a szívem.Elvettem a nadrágot és körülnéztem.Abban a pillanatban meghallottam a felbőszült hangot:
-Mit csinálsz te ott?
Halálra rémülten visszamentem a próbafülkébe,és belepréseltem magam a farmerbe. De nem nekem szóltak.
 Egy biztonsági őr állt Gréta előtt,és magához vette a táskáját. Gréta elvörösödött, mint a rák és sírás fojtogatta. Végig a padlót bámulta,és nem szólt egy szót sem,amikor az őr egy ,,Iroda'' feliratú  ajtóhoz kísérte. Gyorsan visszaakasztottam a farmert a helyére,és kisiettem az üzletből.Annyira remegett a lábam,hogy alig bírtam menni.
  Grétát bolti lopáson kapták.Először a rendőrséget,utána a szüleit fogják értesíteni! Leültem egy padra,és a kezembe temettem az arcomat.Mégis mi az ördögöt gondoltam az imént odabent? Ha ez öt perccel később történik,talán most én is ott ülök abban az irodában.A szüleim azzal szembesülnének,hogy a lányuk egy közönséges tolvaj. Hazafelé menet már tudtam, hogy soha többé nem próbálok meg semmit ellopni. Ezúttal megúsztam egy jókora ijedtséggel.