1. fejezet

Március 15.

Micsoda rettenetes nap! Hogy lehet valaki ennyire ostoba? Ha lehunyom a szemem,most is magam előtt látom az egészet:
-Ugye csak viccelsz? Ezt nem teheted el csak úgy! - néztem hitetlenkedve Grétára.Erre ő csak elnézően kuncogott,és úgy nézett rám, mintha komplett idióta lennék.
-És mégis miért nem? Elmondanád,különben honnan szereznék magamnak ruhákat?

Miközben egy pillanatra félrenéztem,a csinos top már el is tűnt Gréta oldaltáskájába. Az egész a másodperc tört része alatt zajlott le. Nagyon megijedtem, és biztos voltam benne,hogy a következő pillanatban megjelenik mellettünk egy biztonsági őr. De senki nem figyelt minket. Tényleg ennyire egyszerű lenne? Nagy volt a kísértés.
 Lopva Grétára pillantottam.Újabb ruhadarab tűnt el a táskájában! Nagyon magabiztos volt. Egyébként tényleg tök egyszerűnek tűnt a dolog. Kevesebb,mint két perc alatt egy vagyonnyi ruhát tüntetett el.Nem csoda,hogy mindig menő cuccokat hord! Ez lopás, figyelmeztetett egy belső hang. Körülnéztem. A ruhás polcok gyakorlatilag roskadoztak a menő cuccoktól. Egy farmerral vagy felsővel több vagy kevesebb - tuti,hogy senkinek sem tűnik fel.

Megint Grétára pillantottam. Mintha csak tudta volna,mire gondolok,bátorítólag rám mosolygott.Tétovázva odaosontam a farmerhez, amit korábban kinéztem magamnak. Tényleg meg kéne tennem...? Kinyújtottam a kezem az áhított nadrág felé.Reszkettem.Kalapált a szívem.Elvettem a nadrágot és körülnéztem.Abban a pillanatban meghallottam a felbőszült hangot:
-Mit csinálsz te ott?
Halálra rémülten visszamentem a próbafülkébe,és belepréseltem magam a farmerbe. De nem nekem szóltak.
 Egy biztonsági őr állt Gréta előtt,és magához vette a táskáját. Gréta elvörösödött, mint a rák és sírás fojtogatta. Végig a padlót bámulta,és nem szólt egy szót sem,amikor az őr egy ,,Iroda'' feliratú  ajtóhoz kísérte. Gyorsan visszaakasztottam a farmert a helyére,és kisiettem az üzletből.Annyira remegett a lábam,hogy alig bírtam menni.
  Grétát bolti lopáson kapták.Először a rendőrséget,utána a szüleit fogják értesíteni! Leültem egy padra,és a kezembe temettem az arcomat.Mégis mi az ördögöt gondoltam az imént odabent? Ha ez öt perccel később történik,talán most én is ott ülök abban az irodában.A szüleim azzal szembesülnének,hogy a lányuk egy közönséges tolvaj. Hazafelé menet már tudtam, hogy soha többé nem próbálok meg semmit ellopni. Ezúttal megúsztam egy jókora ijedtséggel.